Az előző bejegyzésben kifejtettem, hogy szerintem Donald Trump miért okosabb, mint amilyennek sokan megpróbálják beállítani. Az üzleti (és újabban politikai) sikereinek egyik alapja, és Trump fő erőssége a „salesmanship”, mondhatnánk értékesítés képessége. Azaz jól tud eladni dolgokat, főleg önmagát.

Mikor elhatározta, hogy az USA elnöke lesz, úgy tekintett a dologra, mint egy üzletre, ahol magát kell eladnia az amerikai választóknak. Bármilyen termék sikeres eladásának az első szükséges feltétele a marketing stratégia. A marketing stratégia egyik alap eleme a „market research”, azaz piackutatás, és a „customer segmentation”, vagyis a vásárlói célcsoportok azonosítása. Ezek célja, hogy felfedezzünk olyan vásárlói igényeket, amiknek a kielégítésére nincs jelenleg kapható termék. Ezek alapján egy olyan terméket hozhatunk létre, ami piaci verseny-előnnyel rendelkezik. Lefordítva a választásokra: olyan választói csoport vagy csoportok azonosítása, akik elégedetlenek, és nem találják a jelenlegi politikai palettán azt a politikust, akinek az ígéretei egybevágnak a vágyaikkal. Ezekből felépíteni a saját „image”-ét, ami azonnal vonzó a kiszemelt választóknak.
Fontos, hogy a kiszemelt fogyasztói (választói) szegmens elég nagy legyen, hogy a termék (Trump) életképes, és profitábilis legyen (megnyerje a választást).

Az utóbbi években a középosztály jelentősen megcsappant, a bérek reálértéke stagnál, rengeteg munkahely megszűnt, mert az ipar és gyártás nagy része külföldre (Kína, Mexikó) települt át, az emberek jellemzően a szegénység felső határát súrolják. Ezzel az állapottal egyértelműen elégedetlenek, tehát tökéletes célcsoport.
Szóval a választói szegmens: (főleg, de nem kizárólag) fehér, szegény vagy középosztálybeli munkások, kisvállalkozók. Ez a csoport elég nagy ahhoz, hogy hivatalba segítsen egy elnököt, és megfelelően elégedetlen, hogy aktív legyen a választáson.

De mit is akar a kiszemelt választó?
Mivel a munkája valószínűleg megszűnt annak következtében, hogy olcsóbb Kínában vagy Mexikóban gyártani valamit, illetve például Indiában üzemeltetni egy call centert, szeretne erősebb fellépést a munkahelyek megszűnése ellen, lényegében gazdasági protekcionizmust.
Mivel az illegális bevándorlók mindenhol lenyomják a béreket, és terhelik a szociális hálót, mint a kórházak, segélyek stb, olyan elnököt akarnak, aki keményen fellép az illegális bevándorlás ellen.
Mivel kiábrándult a politikai elit ígéreteiből, szívesen látna egy „outsider” azaz kívülálló jelültet, valakit, aki nem tartozik a politikai elithez, akik annyiszor átverték már a választókat.
Mivel a politikai közbeszéd annyira elrugaszkodott az egyszerű emberektől, hogy azok sokszor nem is értik, miről magyaráz a sok politikus a képernyőkön, szeretnének valakit, aki kertelésmentesen, hitelesen beszél hozzájuk. Aki érthetően kimondja a problémákat, nem pedig azon gondolkodik, hogy mi az éppen aktuális politikailag korrekt kifejezés valamire.

Donald Trump pontosan ezeket a nem kielégített választói igényeket tette a kampánya központi elmeivé, és ezért tarol a célcsoportjában.

Donald Trump kampánya rengeteg kritikát és vitát generál. Ezek között az egyik leggyakoribb (legalábbis kezdetben az volt), hogy Trump buta ember.

Sok jelzőt használtak már rá a médiában és politikai ellenfelei szájából is elhangzottak többek között olyan jelzők, mint: „stupid” buta, „buffoon”(bohóc), „idiot”, „uneducated” (tanulatlan) stb. Ezekre a jelzőkre általában nem szoktak megalapozott indoklással szolgálni, nem próbálják példákkal bizonyítani ezeket az állításokat. Az sem mindig világos, hogy a bírálói valóban meggyőződésből nevezik butának, vagy csak lejáratni akarják a választók szemében.

De nézzük a tényeket. Donald Trump beadta a vagyonnyilatkozatát a választási bizottságnak, amiből kiderül, hogy a vagyona dollár-milliárdokban mérhető. Buta emberek pedig nem gyakran maradnak tartósan gazdagok, és nem szokott a nevük luxushotelek, kaszinók és felhőkarcolók oldalán szerepelni. Sokszor szokták emlegetni azokat a vállalkozásait, amik megbuktak, és valóban vannak ilyenek (Trump Airlines, Trump Vodka, Trump Stakes, Trump Magazine stb). Viszont ezek ellenére a Trump vagyon továbbra is hatalmas. Tehát sikeres üzletembernek mondható, így minimum ravasz és intelligens kell legyen, hiszen ezek nélkül az üzleti élet „cápái” között nem sokáig tudta volna megtartani a vagyonát, nemhogy gyarapítani.
A sajtó úgynevezett „szakértői” hétről hétre temették Trump kampányát, minden vitákat generáló kijelentése után azt harsogták, hogy ezzel most végképp elásta magát, hogy micsoda butaságot követett el. Minden egyes alkalommal hibás volt a következtetésük, és Trump csak erősödött.
A vetélytársai folyamatosan alábecsülték, nem tekintették komoly ellenfélnek, és mostanra kettő kivételével kiestek a versenyből, míg Trump országszerte vezet a közvélemény kutatások szerint.

Occam borotvája egy filozófiai elv, miszerint ha több magyarázat van egy jelenségre, közülük általában az egyszerűbb az igaz. Ezt alkalmazva fel kell tennünk a kérdést: ha Trump tényleg buta, hogy lehet ennyire sikeres?
Az egyik lehetőség, hogy Trump tényleg buta, csak valahogy az események mindig neki kedveznek. Ez a magyarázat elég gyenge lábakon áll, mert ennyire szerencsés ember a világon nincs, a valószínűsége ennek végtelenül kicsi.
Az egyszerűbb és hihetőbb válasz az, hogy Trump egyáltalán nem buta, sőt valószínűleg a legintelligensebb a versenyben lévő jelöltek közül. Ezt bizonyítják az eredményei, a módszeressége, a tömegek és a média manipulációi, és az is, hogy sokan nem is veszik észre ezeket a manipulációkat.

Tehát ha meg akarjuk fejteni és érteni a Trump kampány sikerét, abból a feltételezésből kell kiindulnunk, hogy nagyon is tudja, hogy mit csinál, és minden cselekedete és mondata tudatos, valamilyen előre tervezett célt szolgál. Ha ebből a szemszögből nézzük a nyilatkozatait és beszédeit, hirtelen sok minden értelmet nyer.
Ezekre a módszerekre szeretnék rámutatni a további bejegyzésekben, és elemezni őket. Miért mondta azt, amit? Miért váltak be ezek a módszerek az adott helyzetben?

A Donald Trump kampányával kapcsolatos cikk vázlatát, és forrásanyagit gyűjtögetve rájöttem, hogy a téma sokkal nagyobb, és szerteágazóbb, mint gondoltam, ezért inkább egy sorozat lesz belőle, melyben minden bejegyzés egy konkrét aspektussal fog foglalkozni.

Mielőtt belekezdenék a nagy Trump kampány-elemző cikkbe, szerettem volna összehozni egy listát azokról az emberekről, legyenek médiaszereplők, az alternatív média tagjai, gondolkodók, írók, akik nagy hatással voltak rám, a nézeteimre, a gondolkodásomra. Főképpen a szólásszabadság terén felmutatott érdemeik alapján állítottam össze ezt a listát, és igyekszem pár mondatot írni mindegyikükről. Terveim szerint egyik másik fontosabb „szólás-szabadságharcos”-nak szentelek majd külön, részletes bejegyzést. A lista nem abc-sorrend szerint megy, de nem is az illetők munkásságának fontossága szerint, hanem ahogy most éppen eszembe jutnak.
(Sajnos jó angoltudás szükséges, de a youtube-on rengeteg remek anyag található róluk. )

Donald Trump
Ki ne hallott volna az ingatlanmágnásról és jelenlegi legesélyesebb republikánus elnökjelöltről, aki művészi szintre fejlesztette a politikailag inkorrekt beszédet (néha átcsapva szimpla bunkóságba, de kit érdekel).

Ben Shapiro
Konzervatív író, gondolkodó, aki a szólásszabadságot tartja az egyik legfontosabb elvének. Gyönyör nézni, ahogy hideg és kérlelhetetlen logikával ízekre szedi a polkorrekt médiát, politikusokat, aktivistákat.

Bill Maher
Nem hagyhattam ki a listáról az embert, akinek konkrétan „Politically Incorrect” címen futott a tv-műsora éveken át. A fő témái az ateizmus, a szólásszabadság és a józan ész, mindezt humorosan körítve.

Ann Coulter
Ez a „tüzes menyecske” az amerikai konzervatív mozgalmat erősíti. A nézetei a bevándorlásról és szólásszabadságról rendszeresen kemény vitákat generálnak, viszont a logikája kikezdhetetlen.

George Carlin
Az amerikai stand-up-comedy nagy alakja és a szólásszabadság egyik nagy harcosa volt, sajnos már nincs köztünk. Annak idején le is tartóztatták az azóta elhíresült száma miatt, amiben felsorolta azt a 7 szót, amit nem lehet a televízióban kimondani. Igazi nevettető, aki sok komoly mondanivalót csempészett a viccei közé a társadalomról, a nyelvről és a szólásszabadságról.

Dave Rubin
Fiatal riporter, nemrég találtam rá a tevékenységére youtube-on. Remek érzékkel válogat ki interjúalanyokat, és minden beszélgetése elérhető ingyen a youtube-on.

Sam Harris
Író és ateista gondolkodó, akit rengetegszer el akartak hallgattatni a kritikus nézetei miatt a vallások, és legfőképp az iszlám kapcsán. Kimért, szelíd stílusa és mindenkor megőrzött hidegvére miatt le szokták becsülni a vitapartnerei, a saját kárukra.

Christopher Hitchens
Sajnos már nem él az egyik legszenvedélyesebb, brutális logikával és szókimondással operáló ateista író és gondolkodó. Elegáns megfogalmazással, de tabuk nélkül beszélt minden témáról, és letarolta a vitapartnereit.

Milo Yiannopoulos
Az anti-PC fiatal fenegyereke, önjelölt provokátor, aki élvezi, ha csibészkedhet, és felbosszanthatja a „társadalmi igazság harcosait” úgy a neten, mint tv-interjúkban. Sokakat megbotránkoztat a stílusa, nyíltan vállalt homoszexualitása, és az, hogy szembemegy a berögzült polkorrekt, feminista stb. dogmákkal.

Christina Hoff Sommers
A „régi-iskola” kötelékébe tartozó feminista, akik még az egyenlőség elérésében hittek, de a józan ész megtartása mellett. Rendkívül bosszantja a jelenlegi, férfigyűlöletbe átcsapó, 3. hullámos feministákat, mert racionális hangot üt meg, és nem hajlandó elfogadni a nőkbe sulykolt áldozat-szerepet.

Gavin McInnes
Fenegyerek a javából, mocskosan beszél, kimondja, amit gondol, bunkó, ha ahhoz van kedve. De emellett remek meglátásai vannak.

Douglas Murray
A brit értékek megtestesítője, általában elegánsan fogalmazva, gentleman-ként, de könyörtelenül szedi darabokra a PC vitapartnereit.

Egyenlőre ők jutottak eszembe, de majd frissülhet még a lista.

Lássuk csak miért kezdtem bele ebbe az egészbe...

A blog címe Politically Incorrect, jelenlegi terveim szerint ez lenne a fő tematikája a bejegyzéseknek: a szólásszabadság és az azt elnyomni törekvő PC kultúra (még akkor is, ha esetenként talán jó szándék által vezérelve).

Sokan nem tudják, hogy maga a kifejezés a Szovjetunióból származik még a kommunista időkből. Az eredeti jelentése pontosan az, amit állít: megegyezik a párt politikai álláspontjával. A fő problémám az elv mai használatával az, hogy lényegében ugyanez történik: nem gondolkoznak el a PC alkalmazói a konkrét kérdésről, csak visszamondják a betanult politikailag korrekt kinyilatkoztatást (még akkor is, ha köze sincs a valósághoz).

Egyetértek Lord Vetinarival (képzeletbeli karakter, egy szatirikus írásműben, mielőtt mindenki szívrohamot kapna) abban, hogy nem hiszek a szükségtelen erőszakban, a szükséges erőszakkal kapcsolatban viszont nincsenek fenntartásaim. Ezt rávetítve a vélemény- és szólásszabadságra mondhatnánk, hogy nem hiszek benne, hogy szükségtelenül durvának, trágárnak vagy "bunkónak" kellene lennünk a véleményünk kinyilvánítása közben, viszont azt sem engedhetjük, hogy az igazság elsikkadjon, vagy konkrétan cenzúrázódjon, mert sértené valakinek az érzéseit. Hogy Ben Shapiro-t idézzem: "Nem érdekelnek az érzelmeid. Hacsak nem vagy a feleségem vagy a gyerekem, akkor nem izgat."

Ennek gyökere szerintem az, hogy az érzések szubjektív dolgok. Ugyanaz a kijelentés valakit teljesen hidegen hagy, más ember viszont kiborul tőle, és megsértve érzi magát. Sok esetben a kijelentő nem tudhatja, hogy kit fog érzékenyen érinteni az, amit mond. Erre tehát nyilvánvalóan nem alapozhatunk törvényeket és szabályokat. Ha törvénybe iktatnánk, hogy senki nem sértheti meg mások érzéseit, az betarthatatlan lenne, hiszen lehetetlen megjósolni mások szubjektív érzéseit a mondanivalónk hallatán. Illetve ha ki akarna valaki szúrni a beszélővel, elég lenne azt állítani, hogy az elhangzottak megbántották, és voilá: utólagosan és leellenőrizhetetlen módon törvénysértővé tett egy kijelentést . Tehát egyik oldalon ott van a szólásszabadság, a másikon egy betarthatatlan igény, hogy vigyázzunk mások lelki világára. Én tudom, hogy mit tartok fontosabbnak.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Ja, és szemérmetlenül fogok használni angol kifejezéseket (lásd a cím), ha úgy érzem, hogy nem érdemes lefordítani, vagy úgy veszítene a jelentéstartalmából. Vagy csak lusta vagyok. Vagy csak jól hangzik angolul. (Ha nem tiszta valami, a google a barátod...)

*Ezt csak egy bevezetőnek szántam, jöjjön most a trailer arról, hogy mi várható a következő részben: A politikai inkorrektség jelenleg talán legismertebb fenegyerekéről, Donald Trumpról és kampányáról tervezek elemzést írni.

*Nincs konkrét menetrend és terv a jövőbeli bejegyzésekről, valószínűleg akkor fogok írni, ha épp lesz időm és lesz valami, amit fontosnak tartok. Illetve ha történik valami, ami annyira felidegesít, hogy nem bírom szó nélkül.